#8 Camaro

Kezd helyreállni a világbékém.

Helyi idő szerint 21:00 körül (szombat, még mindig nem aludtam) begurultunk a srácokkal a városba.

Nem sokat szaroztam, megérkezésemet követően 5 órán belül 5 másik sráccal haverkodtam össze (az eddig bemutatott szobatársak + egy ádáz tajvani: Sam, egy talján Marco névre hallgató arc és egy félőrült brazil, Tiago. Egy, a srácok által korábban kibérelt Chevrolet Camaro kabrióval elmentünk pizzázni Miami Beach központi részébe.

Az elvárásaimnak megfelelően teljesen jól tudok beszélgetni, hülyéskedni, storyzni azokkal a srácokkal, akik itteni szint szerint upper intermediate kategóriásak (én majd csak hétfőn tudom meg hogy hova sorolnak). Párszor kellett újra magyaráznom valamit, mert nem fogalmaztam eléggé érthetően. Azt is teljesen felmértem, hogy milyen területen vannak hiányosságaim, rajtuk meg érezni, hogy könnyedén, magától értetődőbben beszélnek angolul, bár két hónap után ne is legyen máshogy. Az olaszok nagyon szépen, érthetően beszélnek, a spanyolok, azért néha kihívások elé állítanak az akcentus miatt. El tudom képzelni, hogy nekem milyen szar lehet a kiejtésem, majd az orosz sráccal biztos könnyen megértjük egymás ;)

Funnej adalék: arcoskodtam, meg is kaptam az ilyenkor szokásos instant karma pofonomat. Beszállunk a Camaroba és én, mint a menőrajok, nagy arccal és elánnal szinte beugrottam a hátsó ülésekre (ugye tető már nem volt fent). A huppanás középre sikeredett rá az egyik biztonsági öv becsatolójára, ami kemény, mini menhirként ágaskodott a kárpitból. Szerencsére meg nem csinált, viszont a farkcsontomat telibe találta, iszonyatosan fáj még mindig, alig bírok ülni.

#7 Room and Mates

Ööö nem vagyok szívbajos, a jég hátán is épphogy csak nem élek meg, de azért ilyen, első benyomásos, ótvar szállásra nem számítottam. Azt a rabló Marinénijét.

Updatelek: a fenti sorok írása után eltelt egy nap és rájöttem, hogy kis odafigyeléssel egészen otthonossá tehető ez a környezet is. Igaz, nem voltam koleszos, de aludtam már pár diákszálláson, azokhoz képest azért annyira nem gáz a helyzet. Az csapott nyakon talán legjobban, hogy nem gondoltam volna, hogy egy ilyen környezetben (Miami Beach) ilyen, „viszonylag” szerény berendezésű lakosztályra bukkanok. Viszont jobban belegondolva, évente több ezer diák megfordul itt, egyáltalán nem várható el, hogy komolyan rendben legyen tartva. Van légkondi (pontosabban langyos levegő fúvó berendezés), nyitható ablak (ez egyébként a legkomolyabb jósága a szobának), saját tanuló asztal, tiszta ágynemű, hideg-meleg víz, alig körülpisált wc.

 

Első betoppanásra egy kedves arcú, mexikói srác fogadott és az ilyen szobákra jellemző, állott huszonéves férfiszag. A 4x8-as szobában lakunk négyen, az elmúlt hetekben nem volt szellőztetve, ezért is lehetett, hogy a bemutatkozás után egyből az aligátorfészket kerestem.

David (David Ivan Hernandez Lara) a mexicoi Veracruzból érkezett több mint két hónapra az EF befogadó karjai közé. Nagyon szimpatikus, értelmes, segítőkész srác, gyorsan összehaverkodtunk.

Emeletes ágyat örököltem, szerintem tizenéves korom óta nem aludtam ilyenben. Ja igen, a lábam túllóg, mint az amcsi kosarasoknak Londonban.

A lecuccolás után rohantam felfedezni a környéket.

  

Radio Shacket kellett találnom, mert, amit hoztam átalakítót, csak a cuccaim feléhez jó. Ezután toltam egy Subwayt is, ami azért érdekes, mert utálom az egyen-műanyag ízét, amit otthon csinálnak, ezt viszont nagyon dicsérték az itteniek így bebúrkoltam egy steakhússal-baconnel agyonpakolt 6 inches szenyót.

Amúgy természetesen iszonyatos meleg van egész nap, dőlt rólam a víz, hazafelé vettem 6 liter vizet és fogasokat a ruháimnak, mert nagyon kevés a pakolós felület. A visszautat a part mentén tettem meg.

EF hátulról:

Hazatérve lefürödtem és találtam David cuccai alatt egy kishűtőt, kérdeztem, hogy hát ez. Válasz, hogy szerintük rossz, de még nem próbálták. Azóta „beműködtettük” és finom hideg vizet fogyasztunk a szobánkban. Ezek után álltam neki blogot szerkeszteni, hesszelésem közepette érkezett meg második lakótársam, Andrea (Andrea Grassi) Olaszhonból. Mondjuk úgy, gyorsan összehaverkodtunk, miután elmeséltem neki, hogy majdnem minden évben náluk töltjük a szünidőt. Ő három hónapot van itt.

A harmadik lakótársam egy orosz srác, aki jelenleg Los Angelesben kirándul, holnap érkezik majd.

#6 Welcome to Miami

Welcome to Miami by Cutting Edge

Kezdem onnan, hogy sikeresen fel- és leszálltunk Bécsből Düsseldorfba. Airbus 320-at cseréltünk 330-ra. Szorítottam, hogy valaki normális társat kapjak magam mellé, dupla ülés ablak felőli oldalán foglaltam helyet. Egy nagyon aranyos német anyukát kaptam ki, mögöttünk pedig a férje és a lánya, így nem nagyon udvarolhattam neki (mármint az anyukának, mert a férje térde egyből a lépemben volt), maradtam a bájos mosolygásnál.

Nagy arccal vágtam neki a közel 10 órás útnak, mivel utazáskor robot üzemmódba váltok, nem szokott problémát jelenteni a nagyobb táv. De ez a mostani, hogy is fogalmazzak finoman: öléggé hosszú és fárasztó volt. Aludni nem tudtam, így e sorok írásakor már 44 órája alvás nélkül pörgetem a kiber-alkatrészeimet. Hol van ez még a 60 órás lan-partyktól.

Gyakorlatilag a Miami leszállásig szinte csak németül kellett beszéljek (körülöttem lévő emberekkel, sztúikkal), hihetetlen az emberi agy, ha rá van kényszerítve mik jönnek elő belőle = 10 éve elfeledett német szavak. OMG (Oh Mein Gott).

Eddig az egész utazásomat lélekben hasonlóan építettem fel, mint a tandemugrást. Minden stáció megvan fejben, de csak a soron következőre koncentráltam, ha kellett csak amiatt izgultam. Most ez az izgulás az Imigration Office munkatársainak szólt. A gépről leszállva az alábbi tömeg fogadott a bevándorlási kapuknál.

Jó 40 perces araszolás után megbeszéltem az Officer úrral, hogy miért jöttem, meg, hogy kvázi-turista vagyok nem terrorista és, hogy ártatlanul szeretnék angolt tanulni a kedves országukban. Ez bevált, levették a vért, dns és vizelet és kenet mintát, fülzsírt az ujjlenyomat+fénykép kombóval azonosítanak, amíg náluk vendégeskedem.

Hogy spóroljak és bennfentes csávóként jussak el MIA-tól (Miami International Airport) a suliig, ezért taxit fogtam és nem a suli által szervezett (3-szoros áras) transzferrel utaztam.

A taxizás itt úgy megy a reptéren, hogy van egy bácsi egy Taxi feliratú portálnál és jelzel neki, hogy autót szeretnél. Ő kiválasztja a folyamatosan ömlő taxik közül, hogy Téged ki vigyen el és leállítja melléd. A sofőr természetesen segít bepakolni és szigorúan a hátsó ülésen helyet is foglalhatok. Gondoltam majd jót haverkodok vele, hogy milyen napja volt és plusz pár zöldhasúért ugyanmár mutasson pár érdekességet az utunk során, viszont amikor meghallottam, hogy a beszéde sokkal inkább hasonlít a pápua új guineai törzsek szombat esti pálinkázás utáni beszélgetéséhez, mint ahhoz a nyelvhez, amit tanulni szeretnék, letettem a tervemről, örültem, ha az alap sztorikat megértettem tőle. Az alap sztori itt azt jelentette, hogy közölte, reméli, hogy van apróm mert ő nem fog tudni visszaadni. Hadd ne sztereotipizáljak.

Út közben esett az eső, és a Dexter sorozatból sok minden visszaköszönt, például a pálma hámozó-háncsoló emberek.

A suli épülete előtt "szomorú" búcsút vettem a kis feketémtől és már be is toppantam a lobbyba regisztrálni. Jelentem itt is minden simán ment, annyira sikerült szóval tartanom a két Lagzi Lajcsi updaten felnőtt kisasszonyt, hogy a 2x100 USD kaukciót „elfelejtették” bekérni :D ghihi

#5 Vienna

Háttérzene:

Skeewiff & Keith Mansfield - Wild waters by Skeewiff

Szombat hajnal 3:50, Bécsi Nemzetközi Repülőtér (VIA), várom a düsseldorfi gépet. 6:10-kor indulunk. Fáradt vagyok, egy ideje már nem aludtam :)

A mai napot az utolsó cuccok beszerzésére és pakolásra szántam. Minden nagyobb utazás előtt készítek egy pakolós listát, hogy biztos ne hagyjak otthon semmit, ennek az az eredménye, hogy többszörösen túlbiztosítom a dolgokat, így haza is hozok tiszta holmit. Ez a listagyártás odáig fajult, hogy majdnem minden esetre kész konzervanyagom van: nyaralás rövid-hosszú, síelés, vitorlázás, kirándulás, stb. A mai pakolás azért volt különleges, mert a gépre 23kg-os bőröndöt adhatok fel maximum, úgy gondoltam ezzel semmi probléma nem lesz. Lemértem a bőröndöt: 5,5kg, hmmm. Bepakoltam és örömmel konstatáltam, hogy még bőven van benne hely, hazafelé lesz mit hozni. Mérés: 28kg. Nem volt egyszerű a sokadszorra is átgondolt listából újabb tételeket lehúzogatni, az ajándékba szánt gránát Unicum egy része is otthon maradt. A reptéren a mérleg már 23,0kg-ot mutatott, megnyugodtam.

A Budapest-Bécs távot Zsé, Tam és Bojka társaságában tettem meg, ez úton is szeretném kifejezni hálámat, hogy lekísértetek és megbirkóztatok a Flüánsz nehézségeivel. Ezt az utat az Osztrák Állami Olajtársaság finanszírozta, így megcsodálhattuk az ÖMV méretes hordóit is ;) egyszóval toltunk a reptér körül egy plusz karikát az autópályán, időnkbe belefért :)

Köszönöm!!!

Becsekk: Zsé kísért a check-in pulthoz, de megbeszéltük, hogy én kommunikálok, nem árt már most nekikezdeni a gyakorlásnak. Good Morningot köszönve jeleztem a pultos kisasszonynak a preferált nyelvet. Látszólag egyből értette, hogy most angolul fogunk beszélgetni, sajnos ez a lendülete csak odáig tartott, hogy meglátta a nevem, ezután hiába válaszoltam és beszéltem angolul a hölgy csak németül csevegett. A vicces, hogy ez igazából csak akkor esett le, amikor végeztünk és összenéztünk Zsével: - Ugye jól gondolom, hogy egy betű angol szót nem hallhattam az elmúlt 5 percben?!


Air Berlin:

Játék:

A fenti pár unalmas bekezdés csak ennek a játéknak ágyazott meg, aki idáig eljutott, az biza elszánt, így megérdemel egy kis örömöt.

Indulás előtt nem csak a csomagjaimat, hanem magam is mértem, kereken 98kg-ot nyomok. Ne mosolyogjatok, ennél sokkal intimebb adataim is vannak, ezt most beáldozom.

A 4 hét alatt viszonylag részletesen beszámolok étkezési szokásaimról, sporttevékenységeimről, így könnyű lesz megtippelni, hogy szeptember 4-én, hazaérkeztemkor mennyit fog mutatni a mérleg.

Aki a legközelebb jár a valósághoz, komolytalan amerikás jutalomban részesül :D

Kemény küzdelemre számítsatok.

A tippeket majd egy újabb post kommentjeiben lehet megtenni.

Post vége. Merül a notim, itt nincs dugalj, így tartalékolom az energiát.


http://www.airberlin.com
http://www.viennaairport.com
http://www.skeewiff.com