Fab Samperi - Jazz Di Mezzaluna (Agogo Edit) by agogo records
Sorry, kicsit lemaradtam a postolásban. Hihetetlen mennyi mindent lehet csinálni itt. Naponta mindig más-más időpontban vannak az óráim, így nehéz hosszabb programot tervezni, de kihasználok minden kis szabadidőt. Az elején még azt mondtam, hogy két nap alatt olyan érzésem volt, mintha már egy hete itt lennék. Most úgy érzem, hogy irdatlanul szalad az idő.
Felvázolom a teljes első hetemet oktatási
szempontból.
Hétfőn, ahogy már korábban írtam nem volt oktatás
csak a regisztráció és egyéb hivatalos ügyintézések, plusz a Miami City Tour.
Itt minden tanítási hét keddel kezdődik, pont
azért, mert hétfőn érkezik a friss hússzállítmány, akiknek hétfőn még nincs
órájuk. Minden esetben csak az aktuális hét órarendjét ismerhetik meg a
tanulók, mert pénteken vannak az „osztálytesztek” illetve a „záróvizsgák” +
„szintlépő vizsgák”, ezek szerint lehet más-más csoportba kerülni. Ami érdekes,
hogy hiába járok egész héten ugyanahhoz a tanárhoz, minden órán más-más, új
emberek ülnek, talán csak 4-5 olyan osztálytárs van a 20 fős osztályokban,
akikkel minden órámra együtt járok.
Igen, 20 fősek a tanítási órák. Ez itt is extrémnek
számít, a nyár nagyon zsúfolt Miamiban, általában 7-12 fős osztályok vannak.
Annyira sokan vagyunk így augusztusban, hogy a suli szállás befogadóképessége
messze nem elég, ezért egy appartmanházban és egy hotelben is laknak diákok,
egyik elég messze van a sulitól, az szívás szerintem.
Az órák szigorúan 80 percesek, általában három
ilyen órám van egy nap, köztük egy szünettel, de mindig tömbösítve, így egy
tömb előtt vagy után azért általában marad szabadidő az egyéni tanulásra, vagy
valami szórakoztatóra is ;). Lehet tanóráról késni, bár a házirend nem
engedélyezi, viszont annyira türelmesek itt a tanárok, hogy szinte mindent
elnéznek a diákoknak. Eddig azt tapasztaltam, hogy csak az extrém órazavarókat
rendszabályozzák, bár szerencsére szinte csak olyan órán voltam, ahol láthatóan
mindenki tanulni vágyott, így aktív odafigyelősek a tanórák. Ugye azt mondanom
sem kell, hogy igyekszem minden témához hozzászólni, okoskodni, puncsolni, de
nem azért mert ilyen a természetem, csak a nyelvgyakorlás miatt ;)
Kedden, az első igazi tanítási napon ahhoz a
tanárhoz kerültem, akiről a többiek mind azt mondták, hogy a legunalmasabb.
Abdullah Rahimnak hívják, neve ellenére teljesen szokványos sötétbőrű amerikai tanárbácsi
:), ő a legidősebb a tanári karban szerintem. Nagyon türelmes és szuperkedves
már-már modoros a diákokkal, néha azért belerúgnék valamelyik hülyegyerek
bokájába a helyében (szerencsére nem sok ilyen van). Az órái viszonylag lassúak
és valóban nem valami szórakoztatóak, viszont van mit tanulni.
Az első órán az újak bemutatása után haladtunk az
anyagban. Próbálom már most magam köré gyűjteni azokat a jobb fej embereket,
akik addig maradnak itt, mint én, ezt legkönnyebben az osztálytársakkal lehet
megtenni. Egy csomó jó arccal voltam együtt a múlt héten órákon kívül is, akik
most hétvégén már hazamentek. Szóval fennáll a veszélye, hogy tök jól
összehaverkodok egy csoporttal, akik az én hazaindulásom előtt egy héttel
hazamennek, így az utolsó hétre egyedül maradnék. Ezért próbálok minél több,
egymástól független kapcsolatot kialakítani.
A második óra iPad óra volt, mindenki kapott az
órára egy iPad-et és különféle olimpiához kapcsolódó feladatokat kellett elvégezni
(hány érme van az országodnak, milyen sportban jeleskednek, Téged milyen sport
érdekel, stb.), ezeket kis csoportokban egymás között meg kellett beszélni,
majd páran be is számoltak a kutatási eredményekről.
Általában elmondható, hogy egyik óra sem
szokványos, nem arról van szó, hogy nyisd ki a könyvet a 35. oldalon és
daraláljuk végig a következő 4 oldal feladatait. Általában beszélgetéssel
kezdődnek az órák, tanár feldob valamilyen témát, amiről mindenkinek kikéri a
véleményét, ad lehetőséget, hogy meg is vitassuk egymás között a különböző álláspontokat.
Aztán persze jön egy kis textbook feladat, de ha van, előbb átbeszéljük az
adott anyag nyelvtani részét. Nagyon sokat beszélünk az órán, jóval többet,
mint amennyit írásbeli feladatmegoldással töltünk. A tanárokat látszólag
érdeklik az egyes nemzetek szokásai, így általában rákérdeznek, hogy
egyik-másik dolog hogyan működik egy adott tanuló országában.
A szerdai nap nagyon tetszett, bár a többiek
utálták. Összeterelték az összes hasonló képességű tanulót, kb. 150 embert a Cafeteriaba,
ahol egy meghívott rendőrtiszt beszélt a törvényekről, betartatásról,
következményekről. Az egésznek persze az elrettentés volt a célja, viszont a
sorok között nagyon sok mindent lehetett kikövetkeztetni az itteni életről,
emberi hozzáállásról. Jövő héten, szintén hasonló keretek között, a helyi
könyvtár a meghívott vendég (jeehaw, I’m sooo excited).
Csak egy pár érdekesség erről az óráról: 21 év
alatt nem lehet alkoholt fogyasztani sehol; 16 év alattiak hétköznap este
11-től reggel 5-ig nem lehetnek egyedül az utcán vagy közterületen, hétvégén
éjféltől él ez a szabály; a rendőrségnek van egy kiegészítő szervezete, amolyan
polgárőrség, akik gyalogosan vagy bicajjal járőröznek, ha valamit nem rendben
valónak találnak egy személlyel kapcsolatban, akkor figyelmeztetik a törvény
betartására, eljárási jogosultságuk nincs, de gond esetén hívják a jardot; ha
gyalogosként nem a járdát használod és elcsapnak, akkor minden esetben a
gyalogos a felelős; az utcán és közterületeken nem lehet alkoholt fogyasztani:
erre vonatkozóan már ugye feltettem egy kérdést, hogy miért gáz, ha mások
látják hogy én iszok az utcán, de nem ez a baj, az előadás után beszélgettem a
police officer úrral, és kiderült, hogy régen nagyon sok verekedés volt, amiben
a letört aljú üvegeket használták fegyverként, ezért és a lakók nyugalma
érdekében betiltották az alkoholizálást az utcákon (persze egy félmosoly keretében
bebizonyosodott az egyik trükköm életképessége: ha műanyag palackból „iszod a
dzsúszt a gettóban”, akkor nem ér atrocitás).
Szerda délután volt a kedvencem, egy másik, fiatal
tanárral, Brent Lassow-val voltunk, média órát tartott. Ami a gyakorlatban úgy
nézett ki, hogy egy előző, diákokkal tartott kirándulás képeit mutatták be a
többieknek, majd kedd esti híradót néztük meg felvételről. A híradó több
politikai kérdést is érintett, iszonyatosan jó érzés volt, hogy képben voltam
az egyes pártok képviselőivel, döntéshozatalukkal, következményekkel, ismertem
a belügyi eseményeket is, mondhatni többet tudtam hozzászólni az egyes
eseményekhez, mint a tanár vagy a többiek, mindez messzemenően köszönhető az
SNL-nek (Saturday Night Live egyfajta szketcs-show, amit minden szombat éjjel
adnak az NBC-n, Zsével az egyik kedvencünk évek óta, rengeteg humorral és
politikai paródiával van tele, innen vannak az ismereteim). Nagyon jó érzés
volt Sarah Palint (Alaska előző, bolond kormányzója) együtt pocskondiázni egy
amerikaival.
Az egyes híradós témáknál meg-meg álltunk és
beszéltünk a mi országaink hasonló helyzetéről, itt sem kellett félteni
(cigánykérdés, oktatás, turizmus). Ezen az órán minden nagyképűség nélkül
brillíroztam, persze másokat is hagytam néha szóhoz jutni, csak akkor szólaltam
már meg a vége felé, ha senki nem tudott válaszolni az adott kérdésre. A
fentiek persze nem azt jelentik, hogy az osztályban én beszélek legjobban, sőt,
inkább úgy vettem észre, hogy inkább csak tájékozottabb vagyok mint a többiek és
merek beszélni, még ha nyelvtanilag nem is mindig helyesen adom elő a
mondandómat. Nyugi, nem nyomom el a többieket.
Ezt követően laboros óra volt, párokba rendeződve,
számítógépen különböző játékokat játszottunk időre, majd az egyes feladatok
után a csapatok összevetették az eredményeket, khmmmm, mi nyertünk Vincent? Mi
nyertünk. :D imádok játszani, tudjátok.
Csütörtökön két „szokványos” óra volt Abdullahhal
megint, az egyiken egy Intreatment részt néztünk meg és elemeztük a
történéseket, ki kellett következtetnünk, hogy mi történhetett az előző illetve
a következő részben, persze a nélkül, hogy azokat megnéztük volna. Nagyon
érdekes beszélgetések voltak ezen az órán. A nap végén megint laborba mentünk,
ahol a suli elektronikus (iLab) rendszerén csináltunk teszteket, szövegértéses,
hallgatás utáni értéses, kiejtéses feladatokat.
Pénteken viszonylag rövid nap volt, csináltunk egy
heti összefoglaló dolgozatszerűséget, aztán elbúcsúztattuk a jövő héten
hazainduló diákokat, majd megírtunk egy nagyobb tesztet. Még nem tudom az
eredményt, a teszt célja az adott szintemen lévő teljes tananyag ismeretének
felmérése volt (rengeteg nyelvtan – szuper szar lesz szerintem, sok szókincs
ismeret – ezt hibátlannak vélem, szövegértés – gyerekjáték, esszéírás a
fóbiákról vagy félelmekről – nem lesz gond).
Este búcsú és szülinapi partyt tartottunk egy
hotelben, hogy miért írok ebben a posztban szórakozásról? Azért, mert ez apám
nem szórakozás, kőkemény nyelvtanulási lecke, 3-4 light bud után kell 30-40
idegennel beszélgetni nyelvösszegabalyodás nélkül. No problemo, done it.
Happy birthday Chen Farmer. Good bye David Badillo
Sosa (MEX), Thiago Tenório (BRA – ez a rövidítés a kedvencem ;) Mindkét leaver
kapott egy-egy tüskényi fütyülőst (mondtam Zsé, hogy kell az ajándék :)
Okey, gyors közvélemény kutatás:
Melyik legyen a következő nagyobb lélegzetvételű
post:
1. Szórakozási élmények, Mansion (hottest club in Miami)
2. Tengerpart, medencézés, frizbi a homokban
3. I wuz in Orlando bitches (semmi különös, csak két nap Orlandoban vidám- és aquaparkozás)
4. Étkezések, szokások
1. Szórakozási élmények, Mansion (hottest club in Miami)
2. Tengerpart, medencézés, frizbi a homokban
3. I wuz in Orlando bitches (semmi különös, csak két nap Orlandoban vidám- és aquaparkozás)
4. Étkezések, szokások
Kommentekbe kérem a kérvényeket.
(Hehh de megszívjátok, hogy ilyen kevesen
kommenteltek eddig… háááát nem értitek, hogy kell a visszajelzés,
szegényen-szomorúan-árván búslakodom a világ másik felén ;)
Ok, sorry, csak semmi pressure.
A héten megvolt az 500. oldalletöltés. THX, ezért majd jár valami digitális sneak preview.