#14 Back to School

Fab Samperi - Jazz Di Mezzaluna (Agogo Edit) by agogo records

Sorry, kicsit lemaradtam a postolásban. Hihetetlen mennyi mindent lehet csinálni itt. Naponta mindig más-más időpontban vannak az óráim, így nehéz hosszabb programot tervezni, de kihasználok minden kis szabadidőt. Az elején még azt mondtam, hogy két nap alatt olyan érzésem volt, mintha már egy hete itt lennék. Most úgy érzem, hogy irdatlanul szalad az idő.

Felvázolom a teljes első hetemet oktatási szempontból.

Hétfőn, ahogy már korábban írtam nem volt oktatás csak a regisztráció és egyéb hivatalos ügyintézések, plusz a Miami City Tour.

Itt minden tanítási hét keddel kezdődik, pont azért, mert hétfőn érkezik a friss hússzállítmány, akiknek hétfőn még nincs órájuk. Minden esetben csak az aktuális hét órarendjét ismerhetik meg a tanulók, mert pénteken vannak az „osztálytesztek” illetve a „záróvizsgák” + „szintlépő vizsgák”, ezek szerint lehet más-más csoportba kerülni. Ami érdekes, hogy hiába járok egész héten ugyanahhoz a tanárhoz, minden órán más-más, új emberek ülnek, talán csak 4-5 olyan osztálytárs van a 20 fős osztályokban, akikkel minden órámra együtt járok.

Igen, 20 fősek a tanítási órák. Ez itt is extrémnek számít, a nyár nagyon zsúfolt Miamiban, általában 7-12 fős osztályok vannak. Annyira sokan vagyunk így augusztusban, hogy a suli szállás befogadóképessége messze nem elég, ezért egy appartmanházban és egy hotelben is laknak diákok, egyik elég messze van a sulitól, az szívás szerintem.

Az órák szigorúan 80 percesek, általában három ilyen órám van egy nap, köztük egy szünettel, de mindig tömbösítve, így egy tömb előtt vagy után azért általában marad szabadidő az egyéni tanulásra, vagy valami szórakoztatóra is ;). Lehet tanóráról késni, bár a házirend nem engedélyezi, viszont annyira türelmesek itt a tanárok, hogy szinte mindent elnéznek a diákoknak. Eddig azt tapasztaltam, hogy csak az extrém órazavarókat rendszabályozzák, bár szerencsére szinte csak olyan órán voltam, ahol láthatóan mindenki tanulni vágyott, így aktív odafigyelősek a tanórák. Ugye azt mondanom sem kell, hogy igyekszem minden témához hozzászólni, okoskodni, puncsolni, de nem azért mert ilyen a természetem, csak a nyelvgyakorlás miatt ;)

Kedden, az első igazi tanítási napon ahhoz a tanárhoz kerültem, akiről a többiek mind azt mondták, hogy a legunalmasabb. Abdullah Rahimnak hívják, neve ellenére teljesen szokványos sötétbőrű amerikai tanárbácsi :), ő a legidősebb a tanári karban szerintem. Nagyon türelmes és szuperkedves már-már modoros a diákokkal, néha azért belerúgnék valamelyik hülyegyerek bokájába a helyében (szerencsére nem sok ilyen van). Az órái viszonylag lassúak és valóban nem valami szórakoztatóak, viszont van mit tanulni.

Az első órán az újak bemutatása után haladtunk az anyagban. Próbálom már most magam köré gyűjteni azokat a jobb fej embereket, akik addig maradnak itt, mint én, ezt legkönnyebben az osztálytársakkal lehet megtenni. Egy csomó jó arccal voltam együtt a múlt héten órákon kívül is, akik most hétvégén már hazamentek. Szóval fennáll a veszélye, hogy tök jól összehaverkodok egy csoporttal, akik az én hazaindulásom előtt egy héttel hazamennek, így az utolsó hétre egyedül maradnék. Ezért próbálok minél több, egymástól független kapcsolatot kialakítani.

A második óra iPad óra volt, mindenki kapott az órára egy iPad-et és különféle olimpiához kapcsolódó feladatokat kellett elvégezni (hány érme van az országodnak, milyen sportban jeleskednek, Téged milyen sport érdekel, stb.), ezeket kis csoportokban egymás között meg kellett beszélni, majd páran be is számoltak a kutatási eredményekről.

Általában elmondható, hogy egyik óra sem szokványos, nem arról van szó, hogy nyisd ki a könyvet a 35. oldalon és daraláljuk végig a következő 4 oldal feladatait. Általában beszélgetéssel kezdődnek az órák, tanár feldob valamilyen témát, amiről mindenkinek kikéri a véleményét, ad lehetőséget, hogy meg is vitassuk egymás között a különböző álláspontokat. Aztán persze jön egy kis textbook feladat, de ha van, előbb átbeszéljük az adott anyag nyelvtani részét. Nagyon sokat beszélünk az órán, jóval többet, mint amennyit írásbeli feladatmegoldással töltünk. A tanárokat látszólag érdeklik az egyes nemzetek szokásai, így általában rákérdeznek, hogy egyik-másik dolog hogyan működik egy adott tanuló országában.

Mo' Horizons - Cowboy Bossa feat. Yanez by agogo records

A szerdai nap nagyon tetszett, bár a többiek utálták. Összeterelték az összes hasonló képességű tanulót, kb. 150 embert a Cafeteriaba, ahol egy meghívott rendőrtiszt beszélt a törvényekről, betartatásról, következményekről. Az egésznek persze az elrettentés volt a célja, viszont a sorok között nagyon sok mindent lehetett kikövetkeztetni az itteni életről, emberi hozzáállásról. Jövő héten, szintén hasonló keretek között, a helyi könyvtár a meghívott vendég (jeehaw, I’m sooo excited).

Csak egy pár érdekesség erről az óráról: 21 év alatt nem lehet alkoholt fogyasztani sehol; 16 év alattiak hétköznap este 11-től reggel 5-ig nem lehetnek egyedül az utcán vagy közterületen, hétvégén éjféltől él ez a szabály; a rendőrségnek van egy kiegészítő szervezete, amolyan polgárőrség, akik gyalogosan vagy bicajjal járőröznek, ha valamit nem rendben valónak találnak egy személlyel kapcsolatban, akkor figyelmeztetik a törvény betartására, eljárási jogosultságuk nincs, de gond esetén hívják a jardot; ha gyalogosként nem a járdát használod és elcsapnak, akkor minden esetben a gyalogos a felelős; az utcán és közterületeken nem lehet alkoholt fogyasztani: erre vonatkozóan már ugye feltettem egy kérdést, hogy miért gáz, ha mások látják hogy én iszok az utcán, de nem ez a baj, az előadás után beszélgettem a police officer úrral, és kiderült, hogy régen nagyon sok verekedés volt, amiben a letört aljú üvegeket használták fegyverként, ezért és a lakók nyugalma érdekében betiltották az alkoholizálást az utcákon (persze egy félmosoly keretében bebizonyosodott az egyik trükköm életképessége: ha műanyag palackból „iszod a dzsúszt a gettóban”, akkor nem ér atrocitás).

Szerda délután volt a kedvencem, egy másik, fiatal tanárral, Brent Lassow-val voltunk, média órát tartott. Ami a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy egy előző, diákokkal tartott kirándulás képeit mutatták be a többieknek, majd kedd esti híradót néztük meg felvételről. A híradó több politikai kérdést is érintett, iszonyatosan jó érzés volt, hogy képben voltam az egyes pártok képviselőivel, döntéshozatalukkal, következményekkel, ismertem a belügyi eseményeket is, mondhatni többet tudtam hozzászólni az egyes eseményekhez, mint a tanár vagy a többiek, mindez messzemenően köszönhető az SNL-nek (Saturday Night Live egyfajta szketcs-show, amit minden szombat éjjel adnak az NBC-n, Zsével az egyik kedvencünk évek óta, rengeteg humorral és politikai paródiával van tele, innen vannak az ismereteim). Nagyon jó érzés volt Sarah Palint (Alaska előző, bolond kormányzója) együtt pocskondiázni egy amerikaival.

Az egyes híradós témáknál meg-meg álltunk és beszéltünk a mi országaink hasonló helyzetéről, itt sem kellett félteni (cigánykérdés, oktatás, turizmus). Ezen az órán minden nagyképűség nélkül brillíroztam, persze másokat is hagytam néha szóhoz jutni, csak akkor szólaltam már meg a vége felé, ha senki nem tudott válaszolni az adott kérdésre. A fentiek persze nem azt jelentik, hogy az osztályban én beszélek legjobban, sőt, inkább úgy vettem észre, hogy inkább csak tájékozottabb vagyok mint a többiek és merek beszélni, még ha nyelvtanilag nem is mindig helyesen adom elő a mondandómat. Nyugi, nem nyomom el a többieket.

Ezt követően laboros óra volt, párokba rendeződve, számítógépen különböző játékokat játszottunk időre, majd az egyes feladatok után a csapatok összevetették az eredményeket, khmmmm, mi nyertünk Vincent? Mi nyertünk. :D imádok játszani, tudjátok.

Csütörtökön két „szokványos” óra volt Abdullahhal megint, az egyiken egy Intreatment részt néztünk meg és elemeztük a történéseket, ki kellett következtetnünk, hogy mi történhetett az előző illetve a következő részben, persze a nélkül, hogy azokat megnéztük volna. Nagyon érdekes beszélgetések voltak ezen az órán. A nap végén megint laborba mentünk, ahol a suli elektronikus (iLab) rendszerén csináltunk teszteket, szövegértéses, hallgatás utáni értéses, kiejtéses feladatokat.

Pénteken viszonylag rövid nap volt, csináltunk egy heti összefoglaló dolgozatszerűséget, aztán elbúcsúztattuk a jövő héten hazainduló diákokat, majd megírtunk egy nagyobb tesztet. Még nem tudom az eredményt, a teszt célja az adott szintemen lévő teljes tananyag ismeretének felmérése volt (rengeteg nyelvtan – szuper szar lesz szerintem, sok szókincs ismeret – ezt hibátlannak vélem, szövegértés – gyerekjáték, esszéírás a fóbiákról vagy félelmekről – nem lesz gond).

Este búcsú és szülinapi partyt tartottunk egy hotelben, hogy miért írok ebben a posztban szórakozásról? Azért, mert ez apám nem szórakozás, kőkemény nyelvtanulási lecke, 3-4 light bud után kell 30-40 idegennel beszélgetni nyelvösszegabalyodás nélkül. No problemo, done it.

Happy birthday Chen Farmer. Good bye David Badillo Sosa (MEX), Thiago Tenório (BRA – ez a rövidítés a kedvencem ;) Mindkét leaver kapott egy-egy tüskényi fütyülőst (mondtam Zsé, hogy kell az ajándék :)

Okey, gyors közvélemény kutatás:

Melyik legyen a következő nagyobb lélegzetvételű post:

1. Szórakozási élmények, Mansion (hottest club in Miami)
2. Tengerpart, medencézés, frizbi a homokban
3. I wuz in Orlando bitches (semmi különös, csak két nap Orlandoban vidám- és aquaparkozás)
4. Étkezések, szokások

Kommentekbe kérem a kérvényeket.

(Hehh de megszívjátok, hogy ilyen kevesen kommenteltek eddig… háááát nem értitek, hogy kell a visszajelzés, szegényen-szomorúan-árván búslakodom a világ másik felén ;)

Ok, sorry, csak semmi pressure.

A héten megvolt az 500. oldalletöltés. THX, ezért majd jár valami digitális sneak preview.