Minden szerdán speciális órám van, ahova több
osztályt is összecsődítenek a Cafeteriaba. (Előző héten a rendőrség mutatkozott
be.)
Ezen a héten a Miami-Dade könyvtárrendszer
képviselője látogatott el a suliba. Rajtam kívül, a haverok közül mindenki
szkippelte az órát, mivel múltkor nem volt névsor, és nem is érdekelte őket a
téma. Csak néztek bután, hogy én miért akarok menni, de Ti tudjátok, minden,
ami a könyvekhez, olvasási-kultúrához köthető az nálam must have. (Ráadásul meg
is szívták, mert most volt névsor.)
A postot nem csak magam szórakoztatására írom,
hanem mert e téma megismerésével még egy kicsit árnyaltabb képet kaphattok, az
amerikai-floridai-miami mentalitásról.
A helyi könyvtárat az 1900-as évek elején egy női
klub hozta létre, azzal a szándékkal, hogy a nagy tömegek is könnyedén
juthassanak hozzá könyvekhez – információhoz. Az alapítók eleinte a kiadókhoz
(friss könyvek) és a tehetősebb helyi lakosokhoz (használt könyvadományok)
fordultak, hogy a könyvkészletet gyarapítani tudhassák. Természetesen a könyvtár
ingyen adta a könyveket kölcsönzésre.
Ebben az időben nagyon sokan otthon tanultak, nem
jártak iskolába, így óriási segítség volt a könyvtár ezeknek a kisdiákoknak is,
mert sokkal szélesebb-kőrű tudás birtokába juthattak. Az intézmény később már
nem csak a helyieket, hanem a környező városok olvasóit is kiszolgálta, sokan (100
km-es körzetből) egész napos utazásokat szerveztek kifejezetten a könyvtárba
való látogatás miatt.
A lakosság összefogásának köszönhetően nagyon
gyorsan gyarapodott a kínálat, a női egylet pedig egyre több emberhez kívánta
eljuttatni a tudást. Így pár év működés után már „book mobile-okat” is
bevetettek, ezek gyakorlatilag könyvekkel telepakolt autómobilok voltak, amik
járták a várost megadott időpontokban és útvonalakon, így nem kellett több órás
utazásokat tervezniük az olvasóknak, mert a könyv házhoz jött. A mai napig 4
ilyen járművet – modern keretek között – működtetnek.
Napjainkban az intézmény állami támogatásból
működik, az ingatlanadó egy része fedezi a költségeiket. Elmondásuk szerint
azért nem rendelkeznek olyan fényes anyagi háttérrel, vasárnaponként emiatt
zárva is vannak.
Mivel Miami lakosságának közel a fele spanyolajkú
és ezen kívül is rengeteg náció képviselői élnek a körzetben, ezért a könyvtár
egy másik kitűzött célja, hogy segítse az angolul még csak tanuló lakosokat,
minden korosztály részére külön nyelvtanulós részleget hoztak létre. Pár napja
voltam egy outlet-ben, ahol szinte minden üzletben alapból spanyolul
köszöntenek és kérdezik, hogy segíthetnek-e. Ez nem csak azt jelenti, hogy az
eladók egy része spanyol anyanyelvű vagy, hogy az amerikai eladók megtanulták a
spanyol nyelvet, hanem, hogy az outlet vásárlóinak 80%-a latino. Egyébként
minden helyi lakos beszél valamilyen szinten spanyolul, minden ötödik pedig
folyékonyan.
A tagsági kártyát minden helyi lakos ingyen
megkaphatja, és minden olyan itt tartózkodó is, aki minimum egy hónap tölt a
városban.
A kölcsönzés is ingyen van, csak a késésért kell
fizetni. A Miami-Dade könyvtárrendszer megszámlálhatatlan könyvvel (állítólag
még mindig naponta 100 könyv érkezik hozzájuk a 15 branch-office között
szétszórva), 10.000!!! DVD-vel, audiobookkal rendelkezik. Egyszerre maximum 15
könyvet és/vagy 10 filmet vihetsz haza. A késedelemért 1 USD-t kell fizetni
naponta. Könyvek és audiobookok 30 napig, míg a DVD filmek 7 napig lehetnek
nálad.
A Miami Beachen található könyvtár egy hatalmas
auditoriummal, belső lounge kerttel/szökőkúttal és cafeteriaval rendelkezik.
A teljes kínálat online böngészhető, ha van tagsági
kártyád akkor innen le is töltheted a könyveket (direct to Kindle), filmeket!!!
WTF
Ha ez a rendszer valamilyen könyvvel nem
rendelkezik, akkor az ország bármely más rendszeréből pár napon belül átkérik.
A legtöbb vasút vagy gyorsvasút állomáson
találhatóak kis kirendeltségek, így az ingázók bármikor könnyedén hozzáférhetnek
a kedvenc olvasmányokhoz.
Nekem nagyon tetszik, hogy ez az egész rendszer egy
önálló, városigazgatástól vagy államtól független szervezetként jött létre. És
a mai napig élvezik a közösség támogatását. Több mint száz év múlva sem
változott az eredeti „misszió”: minél nagyobb körben elérni a lakosságot és
minél könnyebben elérhetővé tenni az információt. Végre látok egy olyan rendszert
is, ami nem a népbutításról szól.