#8 Camaro

Kezd helyreállni a világbékém.

Helyi idő szerint 21:00 körül (szombat, még mindig nem aludtam) begurultunk a srácokkal a városba.

Nem sokat szaroztam, megérkezésemet követően 5 órán belül 5 másik sráccal haverkodtam össze (az eddig bemutatott szobatársak + egy ádáz tajvani: Sam, egy talján Marco névre hallgató arc és egy félőrült brazil, Tiago. Egy, a srácok által korábban kibérelt Chevrolet Camaro kabrióval elmentünk pizzázni Miami Beach központi részébe.

Az elvárásaimnak megfelelően teljesen jól tudok beszélgetni, hülyéskedni, storyzni azokkal a srácokkal, akik itteni szint szerint upper intermediate kategóriásak (én majd csak hétfőn tudom meg hogy hova sorolnak). Párszor kellett újra magyaráznom valamit, mert nem fogalmaztam eléggé érthetően. Azt is teljesen felmértem, hogy milyen területen vannak hiányosságaim, rajtuk meg érezni, hogy könnyedén, magától értetődőbben beszélnek angolul, bár két hónap után ne is legyen máshogy. Az olaszok nagyon szépen, érthetően beszélnek, a spanyolok, azért néha kihívások elé állítanak az akcentus miatt. El tudom képzelni, hogy nekem milyen szar lehet a kiejtésem, majd az orosz sráccal biztos könnyen megértjük egymás ;)

Funnej adalék: arcoskodtam, meg is kaptam az ilyenkor szokásos instant karma pofonomat. Beszállunk a Camaroba és én, mint a menőrajok, nagy arccal és elánnal szinte beugrottam a hátsó ülésekre (ugye tető már nem volt fent). A huppanás középre sikeredett rá az egyik biztonsági öv becsatolójára, ami kemény, mini menhirként ágaskodott a kárpitból. Szerencsére meg nem csinált, viszont a farkcsontomat telibe találta, iszonyatosan fáj még mindig, alig bírok ülni.