Ööö nem vagyok szívbajos, a jég hátán is épphogy
csak nem élek meg, de azért ilyen, első benyomásos, ótvar szállásra nem
számítottam. Azt a rabló Marinénijét.
Első betoppanásra egy kedves arcú, mexikói srác
fogadott és az ilyen szobákra jellemző, állott huszonéves férfiszag. A 4x8-as
szobában lakunk négyen, az elmúlt hetekben nem volt szellőztetve, ezért is
lehetett, hogy a bemutatkozás után egyből az aligátorfészket kerestem.
David (David
Ivan Hernandez Lara) a mexicoi Veracruzból érkezett több mint két hónapra az EF befogadó karjai közé. Nagyon szimpatikus, értelmes, segítőkész srác,
gyorsan összehaverkodtunk.
Emeletes ágyat örököltem, szerintem tizenéves korom
óta nem aludtam ilyenben. Ja igen, a lábam túllóg, mint az amcsi kosarasoknak
Londonban.
A lecuccolás után rohantam felfedezni a környéket.
Radio Shacket kellett találnom, mert, amit hoztam átalakítót, csak a cuccaim
feléhez jó. Ezután toltam egy Subwayt is, ami azért érdekes, mert utálom az
egyen-műanyag ízét, amit otthon csinálnak, ezt viszont nagyon dicsérték az
itteniek így bebúrkoltam egy steakhússal-baconnel agyonpakolt 6 inches szenyót.
Amúgy természetesen iszonyatos meleg van egész nap,
dőlt rólam a víz, hazafelé vettem 6 liter vizet és fogasokat a ruháimnak, mert
nagyon kevés a pakolós felület. A visszautat a part mentén tettem meg.
Hazatérve lefürödtem és találtam David cuccai alatt
egy kishűtőt, kérdeztem, hogy hát ez. Válasz, hogy szerintük rossz, de még nem
próbálták. Azóta „beműködtettük” és finom hideg vizet fogyasztunk a szobánkban.
Ezek után álltam neki blogot szerkeszteni, hesszelésem közepette érkezett meg
második lakótársam, Andrea (Andrea
Grassi) Olaszhonból. Mondjuk úgy, gyorsan összehaverkodtunk, miután elmeséltem
neki, hogy majdnem minden évben náluk töltjük a szünidőt. Ő három hónapot van
itt.
A harmadik lakótársam egy orosz srác, aki jelenleg
Los Angelesben kirándul, holnap érkezik majd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése