#6 Welcome to Miami

Welcome to Miami by Cutting Edge

Kezdem onnan, hogy sikeresen fel- és leszálltunk Bécsből Düsseldorfba. Airbus 320-at cseréltünk 330-ra. Szorítottam, hogy valaki normális társat kapjak magam mellé, dupla ülés ablak felőli oldalán foglaltam helyet. Egy nagyon aranyos német anyukát kaptam ki, mögöttünk pedig a férje és a lánya, így nem nagyon udvarolhattam neki (mármint az anyukának, mert a férje térde egyből a lépemben volt), maradtam a bájos mosolygásnál.

Nagy arccal vágtam neki a közel 10 órás útnak, mivel utazáskor robot üzemmódba váltok, nem szokott problémát jelenteni a nagyobb táv. De ez a mostani, hogy is fogalmazzak finoman: öléggé hosszú és fárasztó volt. Aludni nem tudtam, így e sorok írásakor már 44 órája alvás nélkül pörgetem a kiber-alkatrészeimet. Hol van ez még a 60 órás lan-partyktól.

Gyakorlatilag a Miami leszállásig szinte csak németül kellett beszéljek (körülöttem lévő emberekkel, sztúikkal), hihetetlen az emberi agy, ha rá van kényszerítve mik jönnek elő belőle = 10 éve elfeledett német szavak. OMG (Oh Mein Gott).

Eddig az egész utazásomat lélekben hasonlóan építettem fel, mint a tandemugrást. Minden stáció megvan fejben, de csak a soron következőre koncentráltam, ha kellett csak amiatt izgultam. Most ez az izgulás az Imigration Office munkatársainak szólt. A gépről leszállva az alábbi tömeg fogadott a bevándorlási kapuknál.

Jó 40 perces araszolás után megbeszéltem az Officer úrral, hogy miért jöttem, meg, hogy kvázi-turista vagyok nem terrorista és, hogy ártatlanul szeretnék angolt tanulni a kedves országukban. Ez bevált, levették a vért, dns és vizelet és kenet mintát, fülzsírt az ujjlenyomat+fénykép kombóval azonosítanak, amíg náluk vendégeskedem.

Hogy spóroljak és bennfentes csávóként jussak el MIA-tól (Miami International Airport) a suliig, ezért taxit fogtam és nem a suli által szervezett (3-szoros áras) transzferrel utaztam.

A taxizás itt úgy megy a reptéren, hogy van egy bácsi egy Taxi feliratú portálnál és jelzel neki, hogy autót szeretnél. Ő kiválasztja a folyamatosan ömlő taxik közül, hogy Téged ki vigyen el és leállítja melléd. A sofőr természetesen segít bepakolni és szigorúan a hátsó ülésen helyet is foglalhatok. Gondoltam majd jót haverkodok vele, hogy milyen napja volt és plusz pár zöldhasúért ugyanmár mutasson pár érdekességet az utunk során, viszont amikor meghallottam, hogy a beszéde sokkal inkább hasonlít a pápua új guineai törzsek szombat esti pálinkázás utáni beszélgetéséhez, mint ahhoz a nyelvhez, amit tanulni szeretnék, letettem a tervemről, örültem, ha az alap sztorikat megértettem tőle. Az alap sztori itt azt jelentette, hogy közölte, reméli, hogy van apróm mert ő nem fog tudni visszaadni. Hadd ne sztereotipizáljak.

Út közben esett az eső, és a Dexter sorozatból sok minden visszaköszönt, például a pálma hámozó-háncsoló emberek.

A suli épülete előtt "szomorú" búcsút vettem a kis feketémtől és már be is toppantam a lobbyba regisztrálni. Jelentem itt is minden simán ment, annyira sikerült szóval tartanom a két Lagzi Lajcsi updaten felnőtt kisasszonyt, hogy a 2x100 USD kaukciót „elfelejtették” bekérni :D ghihi