#12 First Day

7:30-kor mentünk le reggelizni, azt gondoltam, hogy a nyitáshoz közeli idő miatt majd pang a kajálda, erre fel már majdnem teli volt.

Az olaszok imádják a Nuttellát, így korán kell menniük enni, hogy maradjon még. A konyhások minden nap csak egy nagy bödönnel raknak ki és nyitás után 15 percen belül el is fogy.

Evés után a többiek szétszéledtek én pedig beálltam az új diákokra váró regisztrációs sorba. Leellenőrizték az útlevelemet, a biztosításomat és hogy valóban kitöltöttem-e már a besoroló tesztet (még otthon online elvégeztem).

Még délelőtt tartottak egy orientációt is az újonnan jötteknek, szerintem több százan voltunk az étteremben. Elmondták, hogy mit szabad és mit nem. Igazából a szokásos: 21 év alatt nincs piálás, a suliban meg senkinek sincs. 18 alatt nincs cigizés. Ha szararc vagy és megszeged a törvényt és sittre vágnak, akkor még aznap, hogy kikerülsz a fogdából, mehetsz is haza. Kisebb vétségek miatt nyomhatod a közmunkát a suli környékén.

Amúgy aranyos volt a staff, minden főosztály vezetője bemutatkozott és elmondták, hogy mivel foglalkoznak és mivel fordulhatunk hozzájuk. Persze a legnagyobb tapsot a konyha vezetője kapta.

Volt még két órám a délutáni városnézés túra előtt, így gyorsan a nyakamba vettem a várost, bár még csöpögött az eső. Általában minden nap esik 10-30 percet de, ahogy vége van két perc múlva fel is szárad minden, iszonyú a páratartalom. Ha az utcán megszomjazol és nincs nálad üdítő, csak össze kell szorítanod a fogad és azon keresztül hiperventillálni, így szépen lecsapodik a szádban a levegőben található víz, ezzel a módszerrel pár perc alatt több deci vizet nyerhetsz. Mivel egy, a szívemnek kifejezetten kedves olvasó jelezte, hogy nem ér úgy „viccelődni”, hogy nem derül ki, hogy mennyi az igazság tartalma, ezért most itt jelzem, hogy a fenti módszer csak a képzeletem szüleménye, de a páratartalom az tényleg durva.

Sajnos előző nap betört a fényképező LCD-je, így kellett vegyek egy új gépet. Találtam egy szimpatikus boltot, ahol elég komoly kedvezményeket kaptam, miután összehaverkodtam a tulajdonossal. Kiderült, hogy az ipse nagyon szereti Magyarországot, elég sokat tud róla, a Balaton az egyik kedvenc helye. Pár perc után kérdeztem csak rá, hogy mikor volt nálunk, mire azt felelte, hogy soha, szabadidejében online!!! szokott utazgatni. Felmegy a netre és összegyűjt mindenféle információt a számára kedves országokról, így virtuálisan utazik. Hmmm… it is intresting.

Behalt LCD

Siettem vissza a kampuszra, mert kongatták az ebédharangot. A szobatársaim még órán voltak, így egyedül mentem az étkezdébe. Ahogy leültem, pár perc múlva az egyik front deskes csaj csatlakozott hozzám. Megismert már, mert mindig ha látom őket, messziről integetek nekik, emlékeztek a nevemre is. Tök jól elbeszélgettünk, megdicsért, hogy milyen jól beszélek angolul. „puncskockamosoly” =)

Délután 1 órától 6-ig Miami városlátogatáson vettünk részt. Megtudtam, hogy Miami több mint 20 városrészből áll, és hogy napokig tartana végigmenni mindegyiken. Miami Beach (az a városrész, ahol én vagyok) 22 km hosszú és 1 km széles. Nagyon sok appartman-ház van, ahol „bárki” vásárolhat lakást. Ha magasabb szinten lévőt szeretnél venni, amiből a környező épületek felett el lehet látni valamilyen irányba és szép kilátása van, 1 millió dollárt kell lecsengetni. Ugyanazért a lakásért két emelettel lejjebb már elég kipengetni 250 ezret.

Miami Beach után megnéztük a gazdag negyedet. Elmentünk J-Lo, Tony Blair és jó pár, Amerikában híres jazz-zenész háza mellett. Úton Coconut Grove felé átmentünk a belvároson, ahol végre láthattam a Miami Dade Rendőrfőhadiszállást as knows as Dexter munkahelye ;) yeeehaw, le is fényképeztem messziről, de oda még tervezek egy túrát. A kókuszok után Little Havannát látogattuk, ahol betolattak mindenkivel egy kis adag kubai kávét. Ódákat zengtek az ízéről és az erősségétől, nem is csodálom, tényleg finom volt, kb. egy otthoni átlagosan jó kávénak felel meg. Persze, hogy az amcsik oda vannak érte, mert nekik a kávé igazából egy komolyan felvizezett lötty, amiből több litert is megihatsz naponta, sok bajod nem lesz tőle. (Áhá ezért is pörög annyira a Starbucks itt, mert ott is viszonylag jó kávét adnak, iszonyú sok Starbucks van, szerintem 2 négyzetkilométerenként egy!)

A szegénynegyeden is átvittek minket, itt 50k USD-ért lehet házat venni. A durva az, hogy csak egy utcával arrébb meg már megint tehetősek laknak 1m USD-s telkeken.

A sulihoz való visszatérés után egyből vacsi. Kajáról direkt nem írok részletesen, majd később bőven kifejtem, csak még pár napig, napi 2-3 mintát kell vegyek. Annyit csak, hogy szerencsére elég sok brokkolit adnak például párolva, amit persze senki nem eszik, én meg tömöm magamba, mert megérkezés után voltam egy helyen és szomorúan tapasztaltam, hogy még több rostra van szükségem.

Este 8-kor még elmentem futni egy laza kört, mert szörnyű mozgáshiányom van. Ahova csak lehet gyalog közlekedem, a negyediken lakunk, de mindig lépcsőzőm (naponta 20-szor), és még ez sem elég, úgyhogy ráfanyalodtam a futásra is.

Azt azért sokan tudjátok rólam, hogy mennyire imádok futni (semennyire), viszont itt futni a beach melletti boardwalkon, illetve a homokban, az azért nem rossz. És ha leveszem a pólómat közben, még csak ki sem néznek, mert itt többnyire így szokás. Egyébként nagyon sokan futnak, vagy speedwalkingolnak Miami ennek a részén.

Mondanom sem kell, hogy a 4 km-es táv után azt hittem behalok, még egy órával utána is izzadtam.

Miután leszáradtam, lecibáltam a többieket a lobbyba, hogy játszunk valamit. Az UNO-val nem volt gond, azt elég gyorsan megtanult mindenki játszani, viszont a Texas Hold’em szabálymagyarázatára angolul nem voltam felkészülve. Úgyhogy Andrea-val nagy nehezen megértettük a többiekkel, hogy hogyan kell játszani, és azt is felfogták egy idő után, hogy ellenünk nem tudnak nyerni. Azért megvan annak a varázsa is, amikor tétként UNO kártyában játszik az ember, kívülről nézve, másoknak fingjuk nem volt, hogy mit csinálunk: rengeteg UNO kártya a hátlapjával felfelé hever az asztalon és ordibálva-röhögve pakolgatjuk a francia kártyákat.

Elég hosszú volt a mai nap. Komolyan úgy érzem, mintha már egy hete itt lennék, annyi minden történt, és még rengeteg dolgot feljegyeztem, hogy mit szeretnék csinálni.

Most alvás, holnap jön az első tanítási napom. Upper Intermediate 2-es csoportba kerültem, ami a 16 szintből a 11. Két szint ugrásra van a felső fok alja. Odáig szeretnék eljutni, amíg itt vagyok :)

Jó éjt, vagy ahogy a művelt amerikai mondja (ha jól emlékszem): bon appetit.