#18 Riders on the Storm

Yonderboi - Riders On The Storm/Pink Solidism (Live@Milleniumi Utcabál, Budapest August 19th 2001.) by kankutya85

Na most az van, hogy le vagyok betegedve, így a héten sehova sem mentem, talán párszor a partra egy kicsit a friss levegő miatt. Pár nap reggelén volt lázam is, de az Aspirin a barátom volt ebben a kérdésben. Torokfájás, köhögés, szokásos, elég sokan le vannak betegedve amúgy. Azért is bánom, mert most hétvégén egy csomó barát ment haza, így a búcsúztatásukban nem tudtam részt venni.

(Természetesen órát nem skippelek, szépen hoodieba burkolózva jelenek meg.)

Érezhetően kifelé jövök a bajból, de gyógyulnom kell. Elmondani nem tudom mekkora szívás Miamiban betegnek lenni…

A hétvégén átléptük az 1.000. oldalletöltést. Ez fantasztikus, álmomban nem gondoltam volna, hogy ez így, ilyen egyszerűen összejön, vér, csöcsök és pornó nélkül. Köszönöm, nagyon felemelő érzés.

Mialatt nyomtam az ágyat valamivel el kellett terelnem a figyelmemet a viharról és a betegségről, így a fácsén rábukkantam a Tetris Battle appra. Szakít a cucc, mióta vártam már erre. Tessék kipróbálni és egy órán belül 12-es rankig eljutni, akkor talán megmérettethettek általam is... Amúgy továbbra sem szeretem a fészt, persze itt mindenkinek van, de a legtöbben WhatsApp-ot használnak az EF-es kapcsolattartásra/csetelésre, az otthoniakkal meg skype-olnak. Úgy vettem észre, hogy az efbé felület arra jó, hogy a kevésbé fontos barátok (értsd haverok) néha értesüljenek rólad, meg az itteni diákok megosszák a közös képeket. Áj de nem az én világom.

Na a fenti állapotjelentés után jöhet a főtéma: hurrikán szezon beindult. Azért írok erről pár dolgot, mert érdekes, illetve hogy ne izguljatok, ha otthon valami hülyeséget beszélne az index.

A number 9-es, Isaac nevű trópusi vihar nagyon csúnyán megkörnyékezte Floridát és a Mexikói öböl szigetvilágát. A helyiek azért beszélnek csak viharról/ciklonról, mert az erőssége még valójában nem teljesen éri el a hurrikán „fokozatot”, ettől függetlenül a Saffir-Simpson-féle hurrikánskálán egyesnek titulálják. (UPDATE: keményen 1-es a cucc és keddre kettes lesz, de az már más államra tartozik majd). A poszt végén linkelem az ide vonatkozó wiki-oldalakat.

A hét elején (értsd 20-án) már tudni lehetett, hogy közeledik a jóságos áldás. Akkor még nagyon úgy voltak vele, hogy a löket telibe kapja majd Florida dél, dél-keleti részét.
Szerdán egy teljes iskolás összejövetelen tájékoztattak minket a helyzetről. A szemfülesek egyébként már korábban láthatták az időjárás jelentésben (a cafeteriaban mindig megy az NBC), interneten, újságban (véletlenül találtam egy USA Today-t, ez a téma volt a címlapon), hogy mire lehet majd számítani.

A gyűlésen, akkor még három lehetséges kimenetelt vázoltak, mivel nem lehettek benne biztosak, hogy 3-5 nap múlva pontosan mi fog történni, ezért már akkor jelezték, hogy pénteken újra beszéljük a témát, mert pontosabb képet fogunk kapni. Nagyon tetszik az a hozzáállás az itteniek részéről, hogy időben, pontosan tájékoztattak minket, a pánikkeltést teljesen elkerülve vázolták a szituációt. Az igazgatónő és a többi fő-beosztású staffmember is elmondta, hogy bármi is történik, ők végig itt maradnak az iskolában, itt alszanak (és hogy 3-5 komoly hurrikánt már kivészeltek az iskolában az elmúlt 15 év alatt).

A három lehetséges fordulat (szerdai tények alapján):

A vihar ebben az időben még Puerto Rico és a Dominikai Köztársaság között volt, itt dől el, hogy milyen irányban halad tovább a vihar: dél felé, nyugat felé, vagy észak-nyugat felé (erre lakunk mi :).

1. Az iskola és a személyzet felkészül a vihar érkezésére, de elképzelhető, hogy az déli irányba halad tovább, így nem ér el Miamiba.

2. A vihar nyugati irányba halad tovább, ebben az esetben hétvégére az iskolát lezárják, nem lehet kimászkálni, minden személyzet marad. Kapunk egy kis jóság-szélt a vihar pereméből, ezért nagyon veszélyes lenne kimászkálni. Előfordulhat, hogy a hétvégi járatokat törlik. (Úgyhogy akik a hétvégén utaztak haza, azok közül sokan előrébb hozták a hazaindulást.)

3. Telibe kapjuk teljesen a vidámságot. Itt a legrosszabb szcenárió szerint evakuálják a térséget és megyünk Orlandoba. (Orlando kb. 3 órányi autóútra északabbra fekszik, a szárazföld belsején, így ott biztonságban leszünk.

Tájékoztattak minket, hogy már a vihar előtt is hirtelen szélrohamok rázhatják az iskolát, így az ablakokat szigorúan zárva kell tartani. Amúgy az iskola épülete hurrikánbiztos, ami azt jelenti, hogy a legnagyobb széllökéseket is kibírja a szerkezet, illetve a nyílászárók is. A problémát extrém helyzetben a víz közelsége jelenti, ugyanis az eláraszthatja a suli földszintjét.

Amúgy eddig négyszer evakuálták már az iskolát Orlandoba. (Mind elővigyázatosság volt, nem volt komolyabb probléma.)

Pénteki helyzetjelentés.

A vihar jóval tovább mozdult nyugat felé, így minket nem kap telibe. Viszont minél többet halad a víz fölött, annál veszélyesebbé válik, vizet gyűjt. Míg a szigetvilág felett esély van arra is, hogy a magasabb hegyek szétaprózzák, lelassítsák. Szerencsétlen Haiti még mindig nem ocsúdott fel a földrengésből, most megkapták ezt is, hárman haltak meg ott. A lényeg, hogy a legrosszabb rész vasárnap éjjeltől kezdődik itt. Hétfő-kedd kemény lesz, pedig ahogy a képen látjátok még csak nem is kapunk sokat belőle. A szombati repülők még felszálltak, mivel a mai szélsebesség 65 mph (105 kmh) a hurrikán közvetlen térségében, ezért gyanítom, hogy nem szállnak fel és le a gépek. 45 mph (72 kmh) felett repülési tilalom van.

Itt percről-percre nyomon lehet követni, hogy hol barangol:

http://www.weather.com/weather/hurricanecentral/tracker/2012/isaac

A durvaság az, hogy ok, hogy Isaac szétszéled jövő hét közepétől, de jön a kishaverja Joyce (nr. 10). Ez egy kisebb vihar, ami csak akkor okozna problémát, ha Isaac után egyből eltalálná ugyanazt a területet.

1992-ben Andrew csapott le Miamira, benyalta a belvárost, rengeteg lakókocsi-parkot felszámolt. 5-ös erősségű volt, csakúgy mint Catrina (2005-ben). Ez a legerősebb kategória. Miami a tengerszinttel egy magasságban van, pusztított a szél, be-be törtek a hullámok, de nem árasztotta el a várost, míg New Orleans a tengerszint alatt fekszik, ráadásul a Mississippi deltájába, a város nyakába kapta a vizet, ami ott is maradt.

Érdekes megélni ezt így testközelből, ahogy az emberek beszélnek ezekről az eseményekről, viharokról, nekik ez természetes, teljesen együtt élnek vele. Semmi félelmet nem látok a helyieken, igazából úgy szarnak a vihar szemébe, hogy azért ne bagatelizálják el a dolgot és minket is biztonságban tartsanak.

Most (vasárnap) egy komoly otthoni viharnak megfelelő állapot van, éltem már át ennél sokkal komolyabbat is. Majd kedden lehet updatelek, hogy volt-e vékony, végein finoman lekerekített, csomagolás nélküli, barna zsírkréta a gatyámban.

Ránk most a legnagyobb veszélyt a kókuszdió jelenti, a szél komoly erőssége miatt, ilyenkor több figyelmetlen barom megsérül, mert a szél rengeteg coconutot dobál le a fákról, ebbe már haltak bele emberek. Nem röhög.

http://www.weather.com

http://hu.wikipedia.org/wiki/Hurrik%C3%A1n

http://hu.wikipedia.org/wiki/Saffir%E2%80%93Simpson-f%C3%A9le_hurrik%C3%A1nsk%C3%A1la

#17 Attendance History

Tudom, már régóta tartozom az új poszttal, igyekszem behozni a lemaradást.

Gyors helyzetjelentés következik a tanulmányaimmal kapcsolatban, hiszen pár napja átléptem a „félévem”.

Az órák látogatottságát szigorúan veszik, 80%-os részvétel szükséges ahhoz, hogy az iskola kiállítsa a látogatási bizonyítványt és hogy értékelést kaphassunk a tanfolyam végén. 80% alatt komoly fejmosásban részesülnek a diákok, sőt egyes esetekben ez az országból való azonnali kiutasítással is járhat. Így próbálják megakadályozni az ez úton érkező illegális bevándorlókat, illetve kiutálni az olcsó szállást/étkezést kihasználó, csak nyaralni vágyó tanulókat.

Amúgy késni lehet az órákról. A tanárok megértőek és néha talán túlságosan is türelmesek.

Az fenti táblázat mutatja, hogy természetesen minden órán részt vettem (tanulni jöttem ide) és az eredményeimet az egyes szinteken. Az emerikai osztályzatoknak megfelelően A-tól E-ig vannak az osztályzatok, ebben az esetben az „A” 4 pontot ér, míg az „E” 0-t. Tehát a maximális eredmény a 4-es átlag. Nem ismerek itt olyat, akinek ez meglenne. A táblázatban látható érdemjegyet nagyjából az alábbiak szerint számolják: órákon való aktív részvétel, beszédkészség, szókincs, kiejtés, írásbeli feladatok beadása, tesztek érdemjegyei.

Jók a számaim, örül a szám. A nyelvtannal azért még hadilábon állok.

Amit én érzek: bármilyen hivatalos ügyben el tudok járni; boltban, üzletekben bármit meg tudok kérdezni, eladóknak tudok válaszolni; értem az amerikai angolt és a legtöbb ország akcentusát (remekül boldogulok a spanyol, olasz és japán anyanyelvűek megértésével), the brit angollal még bőven vannak bajaim, ha valaki nagyon hadar vagy sok szlenget használ, akkor gyakran vissza kell kérdezzek vagy bután nézzek.

Egyik alapvető célom már most elértem: magabiztosan merek megszólalni, kérdezni, társalogni általános témákról, nem nagyon érdekel, ha nyelvtanilag nem mindig helyes, amit mondok, azonnal tudom korrigálni, vagy viszonylag tág szókincsemnek hála másképp körülírni a mondandómat. Olyan még nem volt, hogy valakivel ne értettük volna meg egymást. Tudok hülyéskedni, poénkodni, szívatni, sztorizni, tanácsot adni (még ha nem is kérik :).

A maradék két hetet a szókincsem bővítésének, még több beszédnek és a nyelvtan gyakorlásának szentelem. Szerencsére órákon nagyon érdekes témakörök vannak és meglepően sok új szót kell tanuljak (első számú enemy most a phrasal verbs klán).

A gépezet szerint erre vagyok képes:

Current level: B2-3

You understand the main ideas of complex texts on technical and imaginary topics. You are able to interact regularly with native speakers quite possible without strain for either party. You can produce detailed language on a wide range of subjects and justify your viewpoint on a topical issue.

Ha hazamentem, nekiállok a business englishnek, amíg így a fejemben vannak a dolgok szeretnék mielőbb szakmai nyelvvizsgát letenni. Bár nem kérte még senki sem, azért egy plecsnivel gazdagabb leszek és ebben az achievement-kényszer világ(om)ban meg jól mutat.

A problémát a jelenlegi beszédkészségem fenntartása fogja majd jelenteni, erre még kiötlök valamit. Tanácsokat szívesen várok.

Aloha.

#16 It Came from the Library

Minden szerdán speciális órám van, ahova több osztályt is összecsődítenek a Cafeteriaba. (Előző héten a rendőrség mutatkozott be.)

Ezen a héten a Miami-Dade könyvtárrendszer képviselője látogatott el a suliba. Rajtam kívül, a haverok közül mindenki szkippelte az órát, mivel múltkor nem volt névsor, és nem is érdekelte őket a téma. Csak néztek bután, hogy én miért akarok menni, de Ti tudjátok, minden, ami a könyvekhez, olvasási-kultúrához köthető az nálam must have. (Ráadásul meg is szívták, mert most volt névsor.)

A postot nem csak magam szórakoztatására írom, hanem mert e téma megismerésével még egy kicsit árnyaltabb képet kaphattok, az amerikai-floridai-miami mentalitásról.

A helyi könyvtárat az 1900-as évek elején egy női klub hozta létre, azzal a szándékkal, hogy a nagy tömegek is könnyedén juthassanak hozzá könyvekhez – információhoz. Az alapítók eleinte a kiadókhoz (friss könyvek) és a tehetősebb helyi lakosokhoz (használt könyvadományok) fordultak, hogy a könyvkészletet gyarapítani tudhassák. Természetesen a könyvtár ingyen adta a könyveket kölcsönzésre.

Ebben az időben nagyon sokan otthon tanultak, nem jártak iskolába, így óriási segítség volt a könyvtár ezeknek a kisdiákoknak is, mert sokkal szélesebb-kőrű tudás birtokába juthattak. Az intézmény később már nem csak a helyieket, hanem a környező városok olvasóit is kiszolgálta, sokan (100 km-es körzetből) egész napos utazásokat szerveztek kifejezetten a könyvtárba való látogatás miatt.

A lakosság összefogásának köszönhetően nagyon gyorsan gyarapodott a kínálat, a női egylet pedig egyre több emberhez kívánta eljuttatni a tudást. Így pár év működés után már „book mobile-okat” is bevetettek, ezek gyakorlatilag könyvekkel telepakolt autómobilok voltak, amik járták a várost megadott időpontokban és útvonalakon, így nem kellett több órás utazásokat tervezniük az olvasóknak, mert a könyv házhoz jött. A mai napig 4 ilyen járművet – modern keretek között – működtetnek.

Napjainkban az intézmény állami támogatásból működik, az ingatlanadó egy része fedezi a költségeiket. Elmondásuk szerint azért nem rendelkeznek olyan fényes anyagi háttérrel, vasárnaponként emiatt zárva is vannak.

Mivel Miami lakosságának közel a fele spanyolajkú és ezen kívül is rengeteg náció képviselői élnek a körzetben, ezért a könyvtár egy másik kitűzött célja, hogy segítse az angolul még csak tanuló lakosokat, minden korosztály részére külön nyelvtanulós részleget hoztak létre. Pár napja voltam egy outlet-ben, ahol szinte minden üzletben alapból spanyolul köszöntenek és kérdezik, hogy segíthetnek-e. Ez nem csak azt jelenti, hogy az eladók egy része spanyol anyanyelvű vagy, hogy az amerikai eladók megtanulták a spanyol nyelvet, hanem, hogy az outlet vásárlóinak 80%-a latino. Egyébként minden helyi lakos beszél valamilyen szinten spanyolul, minden ötödik pedig folyékonyan.

A tagsági kártyát minden helyi lakos ingyen megkaphatja, és minden olyan itt tartózkodó is, aki minimum egy hónap tölt a városban.

A kölcsönzés is ingyen van, csak a késésért kell fizetni. A Miami-Dade könyvtárrendszer megszámlálhatatlan könyvvel (állítólag még mindig naponta 100 könyv érkezik hozzájuk a 15 branch-office között szétszórva), 10.000!!! DVD-vel, audiobookkal rendelkezik. Egyszerre maximum 15 könyvet és/vagy 10 filmet vihetsz haza. A késedelemért 1 USD-t kell fizetni naponta. Könyvek és audiobookok 30 napig, míg a DVD filmek 7 napig lehetnek nálad.

A Miami Beachen található könyvtár egy hatalmas auditoriummal, belső lounge kerttel/szökőkúttal és cafeteriaval rendelkezik.

A teljes kínálat online böngészhető, ha van tagsági kártyád akkor innen le is töltheted a könyveket (direct to Kindle), filmeket!!! WTF

Ha ez a rendszer valamilyen könyvvel nem rendelkezik, akkor az ország bármely más rendszeréből pár napon belül átkérik.

A legtöbb vasút vagy gyorsvasút állomáson találhatóak kis kirendeltségek, így az ingázók bármikor könnyedén hozzáférhetnek a kedvenc olvasmányokhoz.

Nekem nagyon tetszik, hogy ez az egész rendszer egy önálló, városigazgatástól vagy államtól független szervezetként jött létre. És a mai napig élvezik a közösség támogatását. Több mint száz év múlva sem változott az eredeti „misszió”: minél nagyobb körben elérni a lakosságot és minél könnyebben elérhetővé tenni az információt. Végre látok egy olyan rendszert is, ami nem a népbutításról szól.

#15 Special News

Upper Intermediate 3!

Whuuuut?!? Egy hét alatt szintet léptem :)

Erre azért számítottam, hogy ilyen gyorsan fog menni. Ez azt jelenti, hogy a középfok tetejét értem el, ezután már a felsőfok alja következik. Ott még egyáltalán nem érzem magam, nagyon sok nyelvtant kell bepótoljak és még többet kell gyakoroljak.

A vicc, hogy ma megkaptam a tanártól, hogy olasz akcentussal beszélek, mondtam Neki, hogy nem csoda, mert a haverjaim nagy része olasz (mindegyik másfajta olasz akcentust tol egyébként). Az oroszt olaszra cseréltem. Még van három hét... mi lesz itt még.

Holnaptól egy teljesen új csoportba kerülök majd, új tanárral, új társakkal. Sűrű lesz a hét, de igyekszem jelentkezni. 

Ma este fiús steak-nightot tartottunk egy olasz-argentin étteremben:

(Balról jobbra: Marco - my buddie, Nicolas - from Switzerland, Chen - a crazy tajvanéze, Aiden - Nico új szobatársa, Andrea - my best buddie, also my roommate)

Sajnálom, facebookon senkit nem fogok visszajelölni, az account ezeknek a bolondoknak van fenntartva.

#14 Back to School

Fab Samperi - Jazz Di Mezzaluna (Agogo Edit) by agogo records

Sorry, kicsit lemaradtam a postolásban. Hihetetlen mennyi mindent lehet csinálni itt. Naponta mindig más-más időpontban vannak az óráim, így nehéz hosszabb programot tervezni, de kihasználok minden kis szabadidőt. Az elején még azt mondtam, hogy két nap alatt olyan érzésem volt, mintha már egy hete itt lennék. Most úgy érzem, hogy irdatlanul szalad az idő.

Felvázolom a teljes első hetemet oktatási szempontból.

Hétfőn, ahogy már korábban írtam nem volt oktatás csak a regisztráció és egyéb hivatalos ügyintézések, plusz a Miami City Tour.

Itt minden tanítási hét keddel kezdődik, pont azért, mert hétfőn érkezik a friss hússzállítmány, akiknek hétfőn még nincs órájuk. Minden esetben csak az aktuális hét órarendjét ismerhetik meg a tanulók, mert pénteken vannak az „osztálytesztek” illetve a „záróvizsgák” + „szintlépő vizsgák”, ezek szerint lehet más-más csoportba kerülni. Ami érdekes, hogy hiába járok egész héten ugyanahhoz a tanárhoz, minden órán más-más, új emberek ülnek, talán csak 4-5 olyan osztálytárs van a 20 fős osztályokban, akikkel minden órámra együtt járok.

Igen, 20 fősek a tanítási órák. Ez itt is extrémnek számít, a nyár nagyon zsúfolt Miamiban, általában 7-12 fős osztályok vannak. Annyira sokan vagyunk így augusztusban, hogy a suli szállás befogadóképessége messze nem elég, ezért egy appartmanházban és egy hotelben is laknak diákok, egyik elég messze van a sulitól, az szívás szerintem.

Az órák szigorúan 80 percesek, általában három ilyen órám van egy nap, köztük egy szünettel, de mindig tömbösítve, így egy tömb előtt vagy után azért általában marad szabadidő az egyéni tanulásra, vagy valami szórakoztatóra is ;). Lehet tanóráról késni, bár a házirend nem engedélyezi, viszont annyira türelmesek itt a tanárok, hogy szinte mindent elnéznek a diákoknak. Eddig azt tapasztaltam, hogy csak az extrém órazavarókat rendszabályozzák, bár szerencsére szinte csak olyan órán voltam, ahol láthatóan mindenki tanulni vágyott, így aktív odafigyelősek a tanórák. Ugye azt mondanom sem kell, hogy igyekszem minden témához hozzászólni, okoskodni, puncsolni, de nem azért mert ilyen a természetem, csak a nyelvgyakorlás miatt ;)

Kedden, az első igazi tanítási napon ahhoz a tanárhoz kerültem, akiről a többiek mind azt mondták, hogy a legunalmasabb. Abdullah Rahimnak hívják, neve ellenére teljesen szokványos sötétbőrű amerikai tanárbácsi :), ő a legidősebb a tanári karban szerintem. Nagyon türelmes és szuperkedves már-már modoros a diákokkal, néha azért belerúgnék valamelyik hülyegyerek bokájába a helyében (szerencsére nem sok ilyen van). Az órái viszonylag lassúak és valóban nem valami szórakoztatóak, viszont van mit tanulni.

Az első órán az újak bemutatása után haladtunk az anyagban. Próbálom már most magam köré gyűjteni azokat a jobb fej embereket, akik addig maradnak itt, mint én, ezt legkönnyebben az osztálytársakkal lehet megtenni. Egy csomó jó arccal voltam együtt a múlt héten órákon kívül is, akik most hétvégén már hazamentek. Szóval fennáll a veszélye, hogy tök jól összehaverkodok egy csoporttal, akik az én hazaindulásom előtt egy héttel hazamennek, így az utolsó hétre egyedül maradnék. Ezért próbálok minél több, egymástól független kapcsolatot kialakítani.

A második óra iPad óra volt, mindenki kapott az órára egy iPad-et és különféle olimpiához kapcsolódó feladatokat kellett elvégezni (hány érme van az országodnak, milyen sportban jeleskednek, Téged milyen sport érdekel, stb.), ezeket kis csoportokban egymás között meg kellett beszélni, majd páran be is számoltak a kutatási eredményekről.

Általában elmondható, hogy egyik óra sem szokványos, nem arról van szó, hogy nyisd ki a könyvet a 35. oldalon és daraláljuk végig a következő 4 oldal feladatait. Általában beszélgetéssel kezdődnek az órák, tanár feldob valamilyen témát, amiről mindenkinek kikéri a véleményét, ad lehetőséget, hogy meg is vitassuk egymás között a különböző álláspontokat. Aztán persze jön egy kis textbook feladat, de ha van, előbb átbeszéljük az adott anyag nyelvtani részét. Nagyon sokat beszélünk az órán, jóval többet, mint amennyit írásbeli feladatmegoldással töltünk. A tanárokat látszólag érdeklik az egyes nemzetek szokásai, így általában rákérdeznek, hogy egyik-másik dolog hogyan működik egy adott tanuló országában.

Mo' Horizons - Cowboy Bossa feat. Yanez by agogo records

A szerdai nap nagyon tetszett, bár a többiek utálták. Összeterelték az összes hasonló képességű tanulót, kb. 150 embert a Cafeteriaba, ahol egy meghívott rendőrtiszt beszélt a törvényekről, betartatásról, következményekről. Az egésznek persze az elrettentés volt a célja, viszont a sorok között nagyon sok mindent lehetett kikövetkeztetni az itteni életről, emberi hozzáállásról. Jövő héten, szintén hasonló keretek között, a helyi könyvtár a meghívott vendég (jeehaw, I’m sooo excited).

Csak egy pár érdekesség erről az óráról: 21 év alatt nem lehet alkoholt fogyasztani sehol; 16 év alattiak hétköznap este 11-től reggel 5-ig nem lehetnek egyedül az utcán vagy közterületen, hétvégén éjféltől él ez a szabály; a rendőrségnek van egy kiegészítő szervezete, amolyan polgárőrség, akik gyalogosan vagy bicajjal járőröznek, ha valamit nem rendben valónak találnak egy személlyel kapcsolatban, akkor figyelmeztetik a törvény betartására, eljárási jogosultságuk nincs, de gond esetén hívják a jardot; ha gyalogosként nem a járdát használod és elcsapnak, akkor minden esetben a gyalogos a felelős; az utcán és közterületeken nem lehet alkoholt fogyasztani: erre vonatkozóan már ugye feltettem egy kérdést, hogy miért gáz, ha mások látják hogy én iszok az utcán, de nem ez a baj, az előadás után beszélgettem a police officer úrral, és kiderült, hogy régen nagyon sok verekedés volt, amiben a letört aljú üvegeket használták fegyverként, ezért és a lakók nyugalma érdekében betiltották az alkoholizálást az utcákon (persze egy félmosoly keretében bebizonyosodott az egyik trükköm életképessége: ha műanyag palackból „iszod a dzsúszt a gettóban”, akkor nem ér atrocitás).

Szerda délután volt a kedvencem, egy másik, fiatal tanárral, Brent Lassow-val voltunk, média órát tartott. Ami a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy egy előző, diákokkal tartott kirándulás képeit mutatták be a többieknek, majd kedd esti híradót néztük meg felvételről. A híradó több politikai kérdést is érintett, iszonyatosan jó érzés volt, hogy képben voltam az egyes pártok képviselőivel, döntéshozatalukkal, következményekkel, ismertem a belügyi eseményeket is, mondhatni többet tudtam hozzászólni az egyes eseményekhez, mint a tanár vagy a többiek, mindez messzemenően köszönhető az SNL-nek (Saturday Night Live egyfajta szketcs-show, amit minden szombat éjjel adnak az NBC-n, Zsével az egyik kedvencünk évek óta, rengeteg humorral és politikai paródiával van tele, innen vannak az ismereteim). Nagyon jó érzés volt Sarah Palint (Alaska előző, bolond kormányzója) együtt pocskondiázni egy amerikaival.

Az egyes híradós témáknál meg-meg álltunk és beszéltünk a mi országaink hasonló helyzetéről, itt sem kellett félteni (cigánykérdés, oktatás, turizmus). Ezen az órán minden nagyképűség nélkül brillíroztam, persze másokat is hagytam néha szóhoz jutni, csak akkor szólaltam már meg a vége felé, ha senki nem tudott válaszolni az adott kérdésre. A fentiek persze nem azt jelentik, hogy az osztályban én beszélek legjobban, sőt, inkább úgy vettem észre, hogy inkább csak tájékozottabb vagyok mint a többiek és merek beszélni, még ha nyelvtanilag nem is mindig helyesen adom elő a mondandómat. Nyugi, nem nyomom el a többieket.

Ezt követően laboros óra volt, párokba rendeződve, számítógépen különböző játékokat játszottunk időre, majd az egyes feladatok után a csapatok összevetették az eredményeket, khmmmm, mi nyertünk Vincent? Mi nyertünk. :D imádok játszani, tudjátok.

Csütörtökön két „szokványos” óra volt Abdullahhal megint, az egyiken egy Intreatment részt néztünk meg és elemeztük a történéseket, ki kellett következtetnünk, hogy mi történhetett az előző illetve a következő részben, persze a nélkül, hogy azokat megnéztük volna. Nagyon érdekes beszélgetések voltak ezen az órán. A nap végén megint laborba mentünk, ahol a suli elektronikus (iLab) rendszerén csináltunk teszteket, szövegértéses, hallgatás utáni értéses, kiejtéses feladatokat.

Pénteken viszonylag rövid nap volt, csináltunk egy heti összefoglaló dolgozatszerűséget, aztán elbúcsúztattuk a jövő héten hazainduló diákokat, majd megírtunk egy nagyobb tesztet. Még nem tudom az eredményt, a teszt célja az adott szintemen lévő teljes tananyag ismeretének felmérése volt (rengeteg nyelvtan – szuper szar lesz szerintem, sok szókincs ismeret – ezt hibátlannak vélem, szövegértés – gyerekjáték, esszéírás a fóbiákról vagy félelmekről – nem lesz gond).

Este búcsú és szülinapi partyt tartottunk egy hotelben, hogy miért írok ebben a posztban szórakozásról? Azért, mert ez apám nem szórakozás, kőkemény nyelvtanulási lecke, 3-4 light bud után kell 30-40 idegennel beszélgetni nyelvösszegabalyodás nélkül. No problemo, done it.

Happy birthday Chen Farmer. Good bye David Badillo Sosa (MEX), Thiago Tenório (BRA – ez a rövidítés a kedvencem ;) Mindkét leaver kapott egy-egy tüskényi fütyülőst (mondtam Zsé, hogy kell az ajándék :)

Okey, gyors közvélemény kutatás:

Melyik legyen a következő nagyobb lélegzetvételű post:

1. Szórakozási élmények, Mansion (hottest club in Miami)
2. Tengerpart, medencézés, frizbi a homokban
3. I wuz in Orlando bitches (semmi különös, csak két nap Orlandoban vidám- és aquaparkozás)
4. Étkezések, szokások

Kommentekbe kérem a kérvényeket.

(Hehh de megszívjátok, hogy ilyen kevesen kommenteltek eddig… háááát nem értitek, hogy kell a visszajelzés, szegényen-szomorúan-árván búslakodom a világ másik felén ;)

Ok, sorry, csak semmi pressure.

A héten megvolt az 500. oldalletöltés. THX, ezért majd jár valami digitális sneak preview.

#13 Photo Shop

Cowboy Bossa (Fab Samperi Remix) - Mo'horizons ft.Yanez by Fab Samperi

Egyből arcba a fotóbomba.

Srácok balról jobbra: Andrea, David, Tiago

Étkező hátsó terasza, néha itt toljuk a melegben

Suli környéke (Bass Museum of Art, Library, Seagull Hotel, gyalogos híd, EF a 24. utcáról, EF front)

Ide meg ömlesztve jönnek képek a Miami City Tour-ról.

(A képre kattintva megnyílik az album.)

Játék #2

1. Mi a fenti cégtábla (Bubba Gump) eredete, sztorija?

A játék szabályai:

Az első helyes megfejtő, aki 160 karakterben megfogalmazza a megfejtést, ajándékban részesül. Csak a kommentekben szereplő megfejtések játszanak.

Szigorúan nem ér használni a google-t, nem kell hozzá amcsi kultúrát ismerni, saját kútfőből szerintem bárki megoldja.

2. Bónusz feladat: Aki a legjobb 160 karakteres, nem helyes sztorit írja meg szintén ajándékban részesül. Ez a rész abszolút szubjektív és igazságtalan lesz, a nekem legjobban tetszőt díjazom. Hízelgőket kivágom.

Amazon.com

Lezsíroztam a front desknél, hogy rendelhetek bármit online ide a suliba, szóval nem sokára elkezdem a rendelést az Amazonról.

Ha szeretnétek valami jóságot, ne legyetek restek írni. Nem ígérem, hogy mindenki kívánságát teljesítem, de megpróbálom, jelentkezni a termék Amazonos linkjével lehet az email címemen (vezetéknevem.keresztnevem@gmail.com), a fizetést mailben megbeszéljük.

Jelentkezési határidő: 2012. augusztus 10. (péntek) 21. (kedd) éjfél (otthoni idő szerint).

#12 First Day

7:30-kor mentünk le reggelizni, azt gondoltam, hogy a nyitáshoz közeli idő miatt majd pang a kajálda, erre fel már majdnem teli volt.

Az olaszok imádják a Nuttellát, így korán kell menniük enni, hogy maradjon még. A konyhások minden nap csak egy nagy bödönnel raknak ki és nyitás után 15 percen belül el is fogy.

Evés után a többiek szétszéledtek én pedig beálltam az új diákokra váró regisztrációs sorba. Leellenőrizték az útlevelemet, a biztosításomat és hogy valóban kitöltöttem-e már a besoroló tesztet (még otthon online elvégeztem).

Még délelőtt tartottak egy orientációt is az újonnan jötteknek, szerintem több százan voltunk az étteremben. Elmondták, hogy mit szabad és mit nem. Igazából a szokásos: 21 év alatt nincs piálás, a suliban meg senkinek sincs. 18 alatt nincs cigizés. Ha szararc vagy és megszeged a törvényt és sittre vágnak, akkor még aznap, hogy kikerülsz a fogdából, mehetsz is haza. Kisebb vétségek miatt nyomhatod a közmunkát a suli környékén.

Amúgy aranyos volt a staff, minden főosztály vezetője bemutatkozott és elmondták, hogy mivel foglalkoznak és mivel fordulhatunk hozzájuk. Persze a legnagyobb tapsot a konyha vezetője kapta.

Volt még két órám a délutáni városnézés túra előtt, így gyorsan a nyakamba vettem a várost, bár még csöpögött az eső. Általában minden nap esik 10-30 percet de, ahogy vége van két perc múlva fel is szárad minden, iszonyú a páratartalom. Ha az utcán megszomjazol és nincs nálad üdítő, csak össze kell szorítanod a fogad és azon keresztül hiperventillálni, így szépen lecsapodik a szádban a levegőben található víz, ezzel a módszerrel pár perc alatt több deci vizet nyerhetsz. Mivel egy, a szívemnek kifejezetten kedves olvasó jelezte, hogy nem ér úgy „viccelődni”, hogy nem derül ki, hogy mennyi az igazság tartalma, ezért most itt jelzem, hogy a fenti módszer csak a képzeletem szüleménye, de a páratartalom az tényleg durva.

Sajnos előző nap betört a fényképező LCD-je, így kellett vegyek egy új gépet. Találtam egy szimpatikus boltot, ahol elég komoly kedvezményeket kaptam, miután összehaverkodtam a tulajdonossal. Kiderült, hogy az ipse nagyon szereti Magyarországot, elég sokat tud róla, a Balaton az egyik kedvenc helye. Pár perc után kérdeztem csak rá, hogy mikor volt nálunk, mire azt felelte, hogy soha, szabadidejében online!!! szokott utazgatni. Felmegy a netre és összegyűjt mindenféle információt a számára kedves országokról, így virtuálisan utazik. Hmmm… it is intresting.

Behalt LCD

Siettem vissza a kampuszra, mert kongatták az ebédharangot. A szobatársaim még órán voltak, így egyedül mentem az étkezdébe. Ahogy leültem, pár perc múlva az egyik front deskes csaj csatlakozott hozzám. Megismert már, mert mindig ha látom őket, messziről integetek nekik, emlékeztek a nevemre is. Tök jól elbeszélgettünk, megdicsért, hogy milyen jól beszélek angolul. „puncskockamosoly” =)

Délután 1 órától 6-ig Miami városlátogatáson vettünk részt. Megtudtam, hogy Miami több mint 20 városrészből áll, és hogy napokig tartana végigmenni mindegyiken. Miami Beach (az a városrész, ahol én vagyok) 22 km hosszú és 1 km széles. Nagyon sok appartman-ház van, ahol „bárki” vásárolhat lakást. Ha magasabb szinten lévőt szeretnél venni, amiből a környező épületek felett el lehet látni valamilyen irányba és szép kilátása van, 1 millió dollárt kell lecsengetni. Ugyanazért a lakásért két emelettel lejjebb már elég kipengetni 250 ezret.

Miami Beach után megnéztük a gazdag negyedet. Elmentünk J-Lo, Tony Blair és jó pár, Amerikában híres jazz-zenész háza mellett. Úton Coconut Grove felé átmentünk a belvároson, ahol végre láthattam a Miami Dade Rendőrfőhadiszállást as knows as Dexter munkahelye ;) yeeehaw, le is fényképeztem messziről, de oda még tervezek egy túrát. A kókuszok után Little Havannát látogattuk, ahol betolattak mindenkivel egy kis adag kubai kávét. Ódákat zengtek az ízéről és az erősségétől, nem is csodálom, tényleg finom volt, kb. egy otthoni átlagosan jó kávénak felel meg. Persze, hogy az amcsik oda vannak érte, mert nekik a kávé igazából egy komolyan felvizezett lötty, amiből több litert is megihatsz naponta, sok bajod nem lesz tőle. (Áhá ezért is pörög annyira a Starbucks itt, mert ott is viszonylag jó kávét adnak, iszonyú sok Starbucks van, szerintem 2 négyzetkilométerenként egy!)

A szegénynegyeden is átvittek minket, itt 50k USD-ért lehet házat venni. A durva az, hogy csak egy utcával arrébb meg már megint tehetősek laknak 1m USD-s telkeken.

A sulihoz való visszatérés után egyből vacsi. Kajáról direkt nem írok részletesen, majd később bőven kifejtem, csak még pár napig, napi 2-3 mintát kell vegyek. Annyit csak, hogy szerencsére elég sok brokkolit adnak például párolva, amit persze senki nem eszik, én meg tömöm magamba, mert megérkezés után voltam egy helyen és szomorúan tapasztaltam, hogy még több rostra van szükségem.

Este 8-kor még elmentem futni egy laza kört, mert szörnyű mozgáshiányom van. Ahova csak lehet gyalog közlekedem, a negyediken lakunk, de mindig lépcsőzőm (naponta 20-szor), és még ez sem elég, úgyhogy ráfanyalodtam a futásra is.

Azt azért sokan tudjátok rólam, hogy mennyire imádok futni (semennyire), viszont itt futni a beach melletti boardwalkon, illetve a homokban, az azért nem rossz. És ha leveszem a pólómat közben, még csak ki sem néznek, mert itt többnyire így szokás. Egyébként nagyon sokan futnak, vagy speedwalkingolnak Miami ennek a részén.

Mondanom sem kell, hogy a 4 km-es táv után azt hittem behalok, még egy órával utána is izzadtam.

Miután leszáradtam, lecibáltam a többieket a lobbyba, hogy játszunk valamit. Az UNO-val nem volt gond, azt elég gyorsan megtanult mindenki játszani, viszont a Texas Hold’em szabálymagyarázatára angolul nem voltam felkészülve. Úgyhogy Andrea-val nagy nehezen megértettük a többiekkel, hogy hogyan kell játszani, és azt is felfogták egy idő után, hogy ellenünk nem tudnak nyerni. Azért megvan annak a varázsa is, amikor tétként UNO kártyában játszik az ember, kívülről nézve, másoknak fingjuk nem volt, hogy mit csinálunk: rengeteg UNO kártya a hátlapjával felfelé hever az asztalon és ordibálva-röhögve pakolgatjuk a francia kártyákat.

Elég hosszú volt a mai nap. Komolyan úgy érzem, mintha már egy hete itt lennék, annyi minden történt, és még rengeteg dolgot feljegyeztem, hogy mit szeretnék csinálni.

Most alvás, holnap jön az első tanítási napom. Upper Intermediate 2-es csoportba kerültem, ami a 16 szintből a 11. Két szint ugrásra van a felső fok alja. Odáig szeretnék eljutni, amíg itt vagyok :)

Jó éjt, vagy ahogy a művelt amerikai mondja (ha jól emlékszem): bon appetit.

#11 Short Facts

Hét közben rövid kirándulásokat, főleg városnézéseket szervez az EF, hétvégéken viszont 2-3 napos utazásokon is részt lehet venni. A jobbak önszerveződőek. Az egyik úti célom Key West volt, amíg Andrea fel nem világosított, hogy a világon nincs ott semmi, csak a MOCSKOS, szemetes tengerpart és pár étterem. Így ezt a tripet kihagyom. Key West egyébként egy hosszú, vékony szigetláncolat legutolsó gyöngyszeme, állítólag csodálatos, homokos tengerparttal.

Az internet elég egyszerűen működik, kaptunk egy wifi hozzáférést, amit minden konnektáláskor a böngészőben kell hitelesíteni, és már pöröghetnek is a byte-ok, vagy nem. Csúcsidőben természetesen annyira leterhelt, hogy akadoznak a dolgok, de reggel 7-kor csodálatosan üzemelt, mindenki aludt még.

Ilyenkor hétvégén elég sok búcsú buli van, mert minden héten hétfőn kezdenek az újak, a régiek pedig péntekkel fejeznek be egy „szemesztert”. Így a hétvége a welcome és goodbye szavaktól hangos. Szinte mindenki különböző időszakot tölt itt el, ezért állandóan búcsúzkodni kell az itt maradóknak. Én például jövő héten 4, utána legalább 1 embertől fogok elköszönni.

Miután megvettem a hat littyó vizet világosítottak fel, hogy a szobánktól két méterre van egy vízgép, ami korlátlanul használható. Mindenkinek csak egy kulacsa vagy nagyobb üvege van, amit újratölt.

A mai egész napot olaszokkal töltöttem, a várakozásokkal ellentétben, hogy németekkel és távol-keletiekkel lesz tele a suli, olaszok hada lepte el az iskolát és a várost is. Nagyon barátságosak, szimpatikusak, de eddig szinte mindenki az. A srácaim azt mondták, hogy folyamatosan olasz beszédet hallanak kint az utcákon is és rengeteg olasz diák is van, akik inkább vakációzni, bulizni jöttek, mint tanulni.

Szerencsére a szobatársaim is hasonlóan gondolkodnak mint én, ezért az én olaszaim még egymás között is angolul beszélnek, függetlenül attól, hogy én ott vagyok-e vagy nem. Gyakorolni szeretnének, ezért jöttek, nagyon ritkán esnek ki ebből a rutinból. Azért én is megcsillogtattam apró olasz szótáram drágaköveit, jót mosolyognak mikor 10 percenként bedobok valamit. Piccola rosa principessa.

Többek állítása szerint is 4 hétig érdemes itt lenni, addig tudsz tanulni valamit a suliban és elég idő arra, hogy a várost és a környező dolgokat is megcsodáld. Több időt szigorúan akkor van értelme maradni, ha állandó lehetőséged van veled egyszintű vagy jobb képességű emberekkel beszélgetni.

Egyébként két féle ember van itt, aki komolyan veszi a nyelviskolát, saját nációjában nem nagyon haverkodik és minden nap tanul, illetve akik nyaralni jönnek és 10 fős csoportokban verődve (saját nyelvükön beszélgetve) partyznak szabadidőben.

Már most eljutottam arra a pontra, hogy minél többet beszélek vagy próbálok beszélni, annál többször érzem a hibáimat, hiányosságaimat. Várom már nagyon, hogy elkezdődjön az oktatás, szeretnék mielőbb tovább lépni erről a pontról.

Bónusz feladat Merk megbecsülési pontokért:

Valaki legyen szíves kommentekbe beírni, hogyan kell youtube videót úgy postolni, hogy csak a playbar látszódjon. Van olyan tartalom, ahol a kép nem érdekes és csak a hang anyagot szeretném így közzé tenni, ebben az esetben bőven elég egy vékony csík a play gombbal. (Embed html kód szélesség, magasság macerával már próbálkoztam, nem segít.)
Update: WorldPress plugint már találtam, de az ugye itt nem játszik :(

#10 Maps

Kirakok két térképet, hogy ha hivatkozok valamire, hogy mikor hol jártam, akkor nagyjából képben legyetek. A profik úgyis googlemaps-szel követik minden lépésemet :)

Miami város térképe:

Miami Beach térképe:

Egyébként az EF nagyjából ott van ahol a Collins Park, a Collins Avenue úton.

#9 Story - Drinking

Srácokat kérdeztem, hogy az óceánparton szoktak-e önszerveződő bulik lenni. Azt válaszolták, hogy egy hete még voltak, de a következő történt.

Kb. húszan lent buliznak a parton, értsd laza piázás, beszélgetés, amikor a semmiből megjelentek a rendőrök, verbálisan kicsit szétpofozták a társaságot, mert 1. public areaban nem lehet alkoholt fogyasztani, 2. a tengerparton éjszaka nem nagyon lehet kint lenni, pontosabban fürdeni nem szabad, de ha a parton vagy, azért sem dicsérnek meg, 3. 21 év alatt nem lehet alkoholt fogyasztani itten!!! miért nem értik már meg. Az lett a vége, hogy 10 tsávót két napig lesitteltek!

A publicban ivászat amúgy csak azoknál a szórakozó és/vagy éttermeknél engedélyezettek, ahol van kiülős rész, ott fogyaszthatod az adott helyen kapható italokat. Viszont csomó étterem kasszájánál sportolók képével kampányolnak, hogy legyél felelősséggel a környezeted iránt és ne fogyassz az épületen kívül piát. (Azért, hogy ne lássák meg a fiatalok, vagy miért???).

Azt mondanom sem kell, hogy azok a sörök, amikre nincs ráírva hogy Light, azok sem valami betyáros alkohol tartalmúak, urinális problémákra adhat esetleg megoldást. A Light feliratosokkal meg nálunk, vidéken gyereket szoptatnak, vagy szobanövény levelet fényesítenek (RIP Schäffi), mert hogy szinte semmi alkohol nincs benne.

Amúgy a szórakozóhelyeken kb. dupla-tripla áron pörögnek a bódító nedűk az itthoni árakhoz képest. A Liquor Store pedig tescos árakon tolja a cuccot. Most jön a csavar, EF-re nem lehet piát behozni, kint meg ugye nem ihatod (tengerparton se). Megoldjuk valahogy Pinky? Megoldjuk Brain!